Ez az év nem lehet az az év

Ez az év nem az az év, amikor hagynod kellene. Hagyni, hogy arrébb lökjenek, tudva, hogy majd ismét felállsz. Ma állva kell maradnod. 

Ez az év nem az az év, amikor csendben sírva sajnálhatod magad. Ma ki kell állnod magadért, mert más most sem teszi meg helyetted. 

Ez az év nem az az év, amikor tűrnöd kellene, sem a pofont, sem az érintést, ha nem akarod. 

Ez az év nem az az év, amikor a tegnapban élhetsz. Előre mész, arra nézz, mert más most nem számít. 

Ez az év nem az az év, amikor csak álmodsz, eljött az idő, tegyél érte, mert fogy az idő. 

Ez az év nem az az év, amikor a holnapban bízhatsz. Ma kell megtenned, meglépned, mert a holnap...ki tudja? 

Ez az év nem az az év, amikor hazudhatsz önmagadnak. Elérkezett az idő, nézz tükörbe és szeresd azt, akit látsz. 

Ez az év nem lehet az az év, amelyik melyik fáj, amelyik majd elmúlik, amelyiken majd túl leszel, mert jobb nem lehet. Ez az év a Tiéd, és nem jön vissza. Jön majd másik, benne napokkal, küzdelmekkel, újabb eséllyel, de ez a Tiéd. A most. Ez az év a tiéd, és nem hagyhatod elúszni. Mert a mai nap a holnapod. 

A nő nem attól lesz csodaszép, ha tökéletes méretei vannak, tonnányi festék feszül az arcon, és a legújabb trendben feszít a városban. Ez csupán piacképességet jelent. Tudod mi a szép? Az öntudat. Amikor befejezed végre a hisztit, kivágod a hamis tükröt a fenébe, és élni kezdesz. Nem érdekelve ki mit gondol majd rólad, kinek kell majd megfelelned, hanem megtalálva magadban a szépet, és abba kapaszkodva élsz tovább. Mert az erő tesz széppé. Amikor tudod ki vagy, mit akarsz és a bizonytalanságot is barátoddá fogadod, mert érzed, szükséged van rá. Mint ahogy szükséged van mindenedre. A ráncokra, amik barázdát simítottak az arcodra, mert küzdöttél és néha bizony elbuktál, az ősz hajszálra, amikért kőkeményen harcoltál, egyenként. Mert erős vagy, mert képes voltál felvenni a kesztyűt, az élettel szemben, az életért, és felálltál, ha kellett ezerszer, na ez látszik most rajtad. Ez tesz széppé, egyedivé, ez és semmi más. És igen, tetszik vagy sem, szép vagy logó mellel, striákkal, az éveiddel, na azzal a legszebb. Mert életet adtál, zokogtál, volt, amikor féltél vagy önfeledten nevettél. Nő vagy. Aki élt és ma is él. Vállald, akard, szeresd, úgy, mint senki más. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

Hidd el, olyan mindegy hogyan érsz haza, csalódottan, fáradtan, elázva vagy elárulva, ha hazaérsz. Mindegy mit vesztettél ma el, munkát, házat, pénzt, vagy reményt, ha hazaérsz. Mindegy kivel mi történt, rossz vagy jó, fárasztó, vagy csupán egyhangú, ha hazaérsz. Haza. Ahol az ölelésnek melegsége, a hallgatásnak ereje, a megértésnek hite van. Haza. Ahol bezárva az ajtót, ölelő karok, nevetés, vagy sírás, rend, vagy kupleráj, de téged vár. Haza. Amit lehet festened kellene, lehet régi már, de vár. Haza. A hely, ami a szívedben él, mert szeretnek és szerethetsz, így lehetsz csak teljes, valós és igaz. Hiszen élsz, érzel, szeretsz. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

Hagyni kellene, hogy félreértsenek, meg se értsenek. Hogy furcsán nézzenek, hogy mögötted beszéljenek. Hogy meséket szőjenek rólad, ahol magad vagy a sárkány, és egy másikban a királylány. Hagyni kellene, hogy nevessenek, hogy féltsenek, hogy várják a bukásod, vagy épp nézzék, amint a magasba tartasz. Hagyni kellene, hogy kővel dobjanak, és hagyni kellene, ha éppen védenek. Hagyni kellene, és menni az úton. Mert az a tiéd. Amit akkor, abban a pillanatban érzel. Hagyni kellene, hogy az élet vigyen magával, néha majd felröpít és néha a porba dob, majd ismét magával ragad. Hagyni kellene a kétkedést, a magyarázatot, amit senki nem ért. Hagyni kellene a megfelelést, a plusz keresztet, amit önmagunkra vállalunk. Hagyni kellene a bánatot, amikor rosszat mondanak, és csak tudni, jó úton haladsz. Hagyni kellene a szégyent, hiszen legalább megpróbáltad, hagyni kellene az életet. Hidd el, hagyni kell. Tegye a dolgát. Áldással. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

Hazugság lenne azt állítani, hogy az élet könnyű, és te vagy a negatív, ha nem veszed észre. Nem. Az élet egy baromi nehéz, buktatókkal teli játék. Van benne szenny bőven. És van, hogy egyetlen lépés választ el attól, hogy ne azt mond, kiszállsz belőle. Az a bizonyos egyetlen lépés. Na abban van a legnagyobb erő. Az a lépés az, ami képessé tesz bármire. Amikor azt mondod, mégis megpróbálod, talán picit jobb lesz. A lépés, amikor a padlóról összekaparva magad megteszed. Az elsőt, egy másik irányba. A lépés, ami az ismeretlenbe visz, de mégis megléped, mert érzed, arra is van út. A lépés, amit megteszel, mert tudod, győzz, vagy veszíts, már nincs mit vesztened. Lépsz. Emelt fővel, a büszkeség fényével a szemedben, a szívedben félelemmel, de megteszed. Mert kell, mert érzed másként nem lehet. Új útra lépsz. És tudod mi történik majd? Boldog leszel. Mert megtetted, mert bármilyen messze is a cél, elindultál felé. Mert végre ki merted mondani, elég volt. Elég volt a szenvedésből, a megalkuvásból, a fájdalmakból, és ha a fene fenét eszik is, Te boldog leszel. Na, ebben a pillanatban indul el feléd a megnyugvás. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

A szeretet olyan, mint a meleg kabát, sosem fázol benne. Legyen kint bármilyen zord a világ, a kabát átölel és melegen tart. Nem engedi, hogy fázzon a lelked, mosolyt csal az arcodra akkor is, ha távol jársz. A szeretetnek otthona van. Lépj be rajta, és érezni fogod. Ahol szeretnek, ott meleg az élet. Meleg a mosoly, mert őszinte és lüktet az élet, mert ereje van. Másként ragyog bent a nap, és a szél zúgása is üzenetet rejt. Mert szeret. Mert átölel a világ, hiszen érzed, nem vagy egyedül benne. Az egyetlen érzés, ami nem törhet, nem szakadhat, és el sem lopható. Az egyetlen, ami képes legyőzni a lehetetlent, és hidat építeni oda, ahol part sem létezik. A szeretet az egyetlen, ami képes legyőzni a halált, az esendőséget és az árulást. Ha igaz. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

Bárki, aki ma szembe jön veled, átélte már ugyanazt, amit te. Volt része félelemben és boldogságban, hitt és csalódott ezerszer, voltak átsírt éjszakái és volt, amikor mosolyogva nézett a világra. Mindegy hol tart, mit látsz belőle, ember. Ember, aki egyenlő veled, és te sem vagy kevesebb. Senkinél. A te utad, a te terhed semmivel nem kisebb, vagy észrevétlenebb. Másabb csupán. Így hát lépj ki abban a tudatban, hogy a mindenség része vagy. Te, aki ott élsz a világ bármely szegletén, teljessé teszed a világot. Lehetsz álmodó, beteg, vagy gyógyuló, az életben éppen tétovázó, vagy haladó, a cél ugyanaz. Megtalálni a boldogságot és magunkba zárni azt. Elindulni, és biztonságban hazatérni. Karjainkba zárni azt, aki tőlünk távol van és imáink is érte szállnak. Ugyanúgy dobog a szíved, ugyanazt az ütemet veri. Nem vagy több, nem vagy kevesebb. Rész vagy, a legfontosabb. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

Lehet sírni, kérni, könyörögni, jajveszékelni, de ha megunod, szedd össze magad, zárd be magad mögött az ajtót és emelt fejjel menj tovább! Mert egyszer el kell döntened, mennyit is érsz igazán. Túl rövid az élet ahhoz, hogy méltatlan kapcsolatokba bonyolódj és még el is hidd, így kell lennie. Végre meg kell értened, csodálatos ember vagy, és nem érheted be kevesebbel! Mert az, aki könnyeket csal a szemedbe mosoly helyett, nem érdemel meg téged! Igenis hinned kell önmagadban, abban, hogy a boldogság nem kiváltság. És hidd el, ha Te nem lépsz ki az ajtón, kisemmizve löknek majd ki rajta. Nem baj, ha nem látod az utat, elég csak hinned, hogy létezik. Mert létezik! És nem engedheted meg magadnak, hogy elhitessék veled, semmit nem érsz! Igenis tudd, tartson bármeddig az út, egy boldogabb élet vár. Mert képes vagy rá! (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

Tudod anyának lenni azt jelenti, hogy valamikor kitépték a szívem, megfelezték, hogy a tiéddel együtt doboghasson újra. Meghaltam. Meghalt bennem a szertelen, a bohém, és az esztelen, helyette megszülettem én. Az anya. Anya, aki melléd rendeltetett, holott tudtam, nem az enyém vagy, nem birtokollak, csupán vigyázhatok rád. És vigyáztam. Vigyáztam akkor is, amikor nem tudtam mit jelent a sírás, és nem voltam nyugodt akkor sem ha alszol. Vigyáztam rád az első lépésnél, és míg élek, imámmal az összeset óvom majd. Mert anya vagyok. Akkor is az voltam, amikor a karjaimban tartottalak és nem tudtam, merre menjünk tovább, anya, amikor tudtam, hogy minden változó, de hittem, te ezt nem érezheted majd. Anya voltam. Az vagyok. Történjen bármi, a tiéd vagyok. Kötelék vagyok, a tiéd, a miénk, amit sosem tép majd szét az élet. Mert anya vagyok. Neked. Veled. Általad. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

Mindenkitől azt hallod, milyennek kell lenned. Közben pedig beleivódik a lelkedbe a megfelelés, a szeretetre éhség. Felveszel ezer álarcot, ezer festéket öntesz magadra felkeléstől lefekvésig. Pedig az élet legfontosabb üzenete: LÉGY JÓL! (Todorovits Rea)