Hagyni kellene, hogy félreértsenek, meg se értsenek. Hogy furcsán nézzenek, hogy mögötted beszéljenek. Hogy meséket szőjenek rólad, ahol magad vagy a sárkány, és egy másikban a királylány. Hagyni kellene, hogy nevessenek, hogy féltsenek, hogy várják a bukásod, vagy épp nézzék, amint a magasba tartasz. Hagyni kellene, hogy kővel dobjanak, és hagyni kellene, ha éppen védenek. Hagyni kellene, és menni az úton. Mert az a tiéd. Amit akkor, abban a pillanatban érzel. Hagyni kellene, hogy az élet vigyen magával, néha majd felröpít és néha a porba dob, majd ismét magával ragad. Hagyni kellene a kétkedést, a magyarázatot, amit senki nem ért. Hagyni kellene a megfelelést, a plusz keresztet, amit önmagunkra vállalunk. Hagyni kellene a bánatot, amikor rosszat mondanak, és csak tudni, jó úton haladsz. Hagyni kellene a szégyent, hiszen legalább megpróbáltad, hagyni kellene az életet. Hidd el, hagyni kell. Tegye a dolgát. Áldással. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis